Hajdan évenként egyszer, nagyszombaton szítottak új tüzet.
A szentelt tűz maradványának különféle praktikákban nagy szerepet tulajdonítottak, például kivitték a szántóföldre, szőlőbe, hogy a termést ne érje jégverés, hogy a föld termékeny legyen. Másrészt volt ahol a tűz elvitelének tilalmára emlékeztet. A tűzgyújtás egykori hagyományát őrzi ez a játékdal is.
A gyerekek körben állnak hátra tett kézzel. Egy gyerek a körön kívül körbe járva zsebkendővel a kezében csapkodja a többiek kezét, vagy vállát. A dal végén ledobja valaki mögé a kendőt és futni kezd. Aki mögött leesett a kendő, az fölkapja és megpróbálja megfogni a kendő elejtőjét. Amaz pedig igyekszik a másik helyére beállni.
Elvesztettem zsebkendőmet…
Dalos, váltó körjátékok már nagyon régóta, még az őskorban is jelen voltak.
A játék mellett a gyerekek ritmus és zenei érzékük is nagymértékben fejlődött. A kör közepén áll egy gyermek, aki bizonyos szerep eljátszása, vagy valamilyen ténykedés kapcsán választ valakit, akivel helyet cserél a játék végén. Ilyen és ehhez hasonló játékok fellelhetők Európa-szerte, ahol ezeket főként falvakban játszották.
A gyerekek körben járva éneklik a dalt. Egy gyerek a körön belül - kendővel a kezében – egyes csárdással lépeget. A „szabad péntek”-től kezdve a körben járók megállnak és tapsolnak éneklés közben. A körben táncoló párt választ magának és a kör közepén jobb kereszt fogással fordulnak egyet-kettőt, amennyit a dal enged. A dal végén a kiválasztott marad benn a körben, és a párja kimegy a helyére, majd indul az játék előröl.
A gyerekek körben járva éneklik a dalt. Egy gyerek a körön belül - kendővel a kezében – egyes csárdással lépeget. A „szabad péntek”-től kezdve a körben járók megállnak és tapsolnak éneklés közben. A körben táncoló párt választ magának és a kör közepén jobb kereszt fogással fordulnak egyet-kettőt, amennyit a dal enged. A dal végén a kiválasztott marad benn a körben, és a párja kimegy a helyére, majd indul az játék előröl.
